 |
Kiadó: Kelly Kiadó
Eredeti cím: Touch the Dark |
Pár szó az alaptörténetről:
Cassandra Palmer élete koránt sem átlagos. Látomásai véletlenszerűen felvillantják neki a múlt vagy a jövő fontos pillanatait. Emiatt figyel fel rá és rabolja el Tony, a több száz éves vámpír. Hatalmat akar Cassie látomásaiból – mindent tudni akar üzletfeleiről, pedig azt még nem is sejti, hogy a szellemek szintén kapcsolatot tudnak teremteni a lánnyal. Két évvel Tonytól való szökése után Cassandra halálos fenyegetést kap. Ezzel véget érnek az unalmas hétköznapok, menekülnie kell a vámpírok elől. De nem csak nevelője üldözi, nyomába erednek más vámpír nagymesterek, hadmágusok, sötét varázslók és boszorkányok is.
De vajon mit akarnak a fiatal, ártatlan lánytól? Mi köze mindennek Carcassone várának kínzókamráihoz, ahová Cassie látomásai újabban vezetnek? Sikerül-e kideríteni, valójában mi történt pontosan a húsz évvel korábban eltűnt szüleivel?
Véleményem ömlesztve:
Meg kell mondjam véletlenül került a kezembe 2010-ben, a Kelly Kiadó 1+1-es akciója révén. És azt is beismerem, hogy csak azért vettem meg, mert nagyon tombolt akkoriban (és bennem is) a „vámpírkorszak” és minden könyvet megvettem, aminek köze volt hozzá.
Amikor először elkezdtem olvasni – letettem. Mentségemre legyen mondva, hogy mire belekezdtem a másik sorozatból – aminek már megvolt a többi része – megjelent az új könyv és inkább azt olvastam.
Igazából az elején nem nagyon rajongtam érte, bár meg kell mondjam nem kezdődik valami unalmasan. Viszont amikor továbbolvastam egyre jobban beszippantott magába. Kalandos történetről van szó, ahol egy perc megállás csak néha fordul elő (többen ezért is kritizálják). A szerelemi szál csak a vége felé tűnik fel.
Vannak vámpírjaink, de mellettük még tündérek, (akiknek a létezésében senki nem hisz), szellemek (akikben meg aztán pláne nem, gyerekmesének tartják), szatírok, alakváltók, boszorkányok, mágusok, asztrálutazás.
Ugyebár kiderül, hogy Cassie egy szibilla (olyan látnok/jósnő, akiből később a Pythia lehet) és többen is az életét akarják (nevezetesen: Tony, aki felnevelte; és az Ezüst Kör, ami hadmágusokból áll). Cassie védelmére kineveznek egy Tomas nevű vámpírt, aki később elviszi a lányt a Szenátus elé, hogy megvédjék. Mircea (Tony mestere) lesz az, aki a könyv végére közelebbi kapcsolatot szándékozik teremteni Cassie-vel, hogy így segítse Pythiává válását. És ott van még Pritkin mágus is, akinek szent meggyőződése, hogy Cassie egy démon és meg kell ölni – persze ezt vámpír mestereink nem hagyják. Feltűnik még Jimmy (aki egy vérpatkány, és nem mellesleg Cassie szüleinek gyilkosa), akit Cassie meg akar ölni, de egy értékes információ morzsát kap – édesapja szelleme nem távozott el.
Ez a kötet az első rész, tehát az írónő megpróbálta velünk megismertetni ez egyes szereplőket – ezért hosszú „történelem leckéket” kapunk sokszor. De emellett ott vannak a kalandok, amik egy kicsit elterelik figyelmünket a sok leíró részről.
Pár szó a főbb szereplőkről:
Cassandra Palmer: Nagyon erős látó. Egy vámpír nevelte fel, aki teljes mértékben magának akarta Őt. Sikerült megmenekülnie előle, de a múltja elől nem menekülhetett, bár nem pontosan az történt amire számított. A Pythia, a természetfeletti lények vezető látója meghalt, és Cassiet nevezte meg utódjául.
Ez Cassiet olyan hatalommal ruházta fel, amit nem ismer és nem tud kezelni, és sajnos ezzel együtt járt a rengeteg ellenség is. Csak hogy ez mind ne legyen elég, kitört a háború a természetfeletti lények között, és mindenkinek választania kell, ki mellé áll. Cassie most már semmi mást nem szeretne, csak életben maradni addig, amíg rájön, hogy használhatja helyesen képességeit, és mit tegyen akkor, ha rájött.
Mircea Basarab: Ő egy ötszáz éves vámpír (Dracula és Radu bátjya), aki egyben tagja a hihetetlenül erős vámpír Szenátusnak is, ami fegyelmezi a vérszívókat egész Észak Amerikában. Igyekszik együtt működni az Ezüst Körrel is, ami a mágikus lényeknek egy erős csoportja.
A Szenátus jelenleg versenyez a Pythia hatalmáért az Ezüst Körrel. Cassiet ez elég kellemetlen helyzetbe hozza (bár ha bele gondolunk, Ő mindig nyakig ül a slamasztikában). Ő, ha lehetne csak Mirceát szolgálná, bár néha úgy érzi, Mirceát jobban érdekli a hatalma, mint Ő maga. Máskor nem világos számára Mircea mit is érez.
John Pritkin: egy hadmágus. A természet feletti rendőrség tagja, aki démon ölésre specializálódott. A főnökei megbízták azzal, hogy taszítsa le az aktuális Phytiát a trónról - Aki ugye, mint tudjuk nem más, mint Cassandra Palmer. Nem akarták, hogy valami ismeretlen nőszemély döntsön a világ dolgairól. Azt gondolták, hogy egy démonölő bérgyilkosnak nem lehet problémája azzal, hogy kivégzi Cassiet.
Rosszul gondolták.
Pritkin mostmár csak volt hadmágus, jelenleg a Pythia testőreként dolgozik, annak ellenére, hogy ezért senki sem fizet neki egy fillért sem, viszonylag sok stresszel és álmatlan éjszakával jár, és majdnem mindig megölik. Úgy tűnik a démon gyilkolászást is pihenteti egy kicsit.
Tomas: Peruban született a hódítások idején. A fattyú Inti és a Spanyol felkelők vezére gyümölcseként. Az apa nem maradt elég sokáig ahhoz, hogy megkaphassa az utónevét- vagy akár bármi mást - de Tomasnak lehetősége nyílik arra, hogy megszerezze a mestere nevét egyszer. Miután erőszakkal vámpírrá változtatták, és századokon át szolgaként alkalmazták, nem igazán érzi jól magát a bőrében. Most már semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy a mélységesen gyűlölt mesterét megölje- véglegesen. A többit majd kitalálja akkor, ha sikerült véghez vinnie a tervét.
Louis-César: Ő egy vámpír mester. Több évet töltött börtönökben, majd Radu (Mircea öccse) átváltoztatta. Tagja az Európai Szenátusnak, és kiváló bajvívó.
Cím: Oké, szerintem jó :) Örülök, hogy az angol címet fordították át és így tényleg biztosan passzol a történethez. És, szerintem találó, hiszen ez az első kötet és akár még erre is vonatkozhat.
Kedvenc karakter: Mircea (de ez a későbbiekben egy kicsit változik). Ő az, aki szerintem tényleg nagyon jól el lett találva. Persze Louis-César is nagyon tetszett a maga francia stílusával és Rafe (Raffaello, igen, a festő) is, de nekem még mindig inkább a 15. században született román nemes jön be.
Legkevésbé tetsző karakter: Jimmy, vagy Tony. Ők ketten eléggé taszítanak, hogy így mondjam.
Ami tetszett: Végre nem egy szokásos szerelmi háromszöges történetről van szó. Itt elsősorban nem is a szerelemre épülnek a dolgok és ezért mindenképpen megéri a dolog. Na meg, ha szeretnénk jókedvvel történelmet „tanulni”, akkor is tök jó.
Ami nem tetszett: Hümm… én most nem tudnék mit mondani. Talán azt a részt éreztem gyorsnak, amikor Cassie megkapja Agnes (volt Pythia) erejét.
Kiknek ajánlom: Akik szeretik az olyan könyveket, amikben elsősorban kaland van és nem szerelem. Akik rajonganak a természetfeletti történetekért. Szeretném azonban felhívni a figyelmet, hogy korhatáros jeleneteket is tartalmaz, tehát erősidegzetűek és „tapasztaltabbak” előnyben.
Borító: Nekem személy szerint nagyon tetszik. Tetszik a képen található lány és az is, hogy a tetoválást is megjelenítették. A „füstök” is tetszenek, amik igazából – szerintem – a szellemeket akarja jelképezni.
Amivel esetleg összekötném: Nem tudnék ilyet mondani – bá lehet, hogy csak azért, mert még nem olvastam olyat.
Mások véleménye:
