Hymon: 10. fejezet

10. fejezet

Gyorsabb volt, mint én, de én nem is erőltettem magam. Emberi tempóban és ,,trappolva” követtem, míg meg nem állt. Vajon mit akar nekem mondani? Félek… Vajon mit akarhat mondani?
Később rájöttem, hogy nem kell félnem. Emmett csak mesélni akart.
- Minden rendben? - kérdezte és engem figyelt, ahogy a pánik az arcomra ült.
- Aha – mondtam és a földet néztem.
- Látom, hogy valami bánt…
- Nem, nem – kezdtem heves tiltakozásba. Vágytam az ölelésére, mert féltem, hogy elveszítem.
Minden porcikám jelzett valami,t csak azt nem tudtam, hogy mit. Emmett csak állt és engem nézett. Lassan közelített felém. Mikor közelebb ért, megérintette a kezem.
- Én csak mesélni szerettem volna – mondta Em. Felnéztem rá.
- Mesélj! – bátorítottam, de a szorongató érzés még mindig nem hagyott békén.
- Rendben, de mit szólnál, ha tánc közben mesélnék? - kérdezte. Nem feleltem, csak belehelyeztem a kezem a kezébe.
Elkezdtünk táncolni. Fura volt Em-et táncolva látnom. Megszoktam, hogy általában csak viccel és aggódik… Értem. Ha tudná, hogy mi vagyok….
Erre a gondolatra szerelmem ölébe húztam magam és úgy folytattuk a táncot. Gyengéden felemelt és ráhelyezett a lábára. Szorosan öleltem és semmiért nem engedtem volna el. Ugyanakkor vártam, hogy mikor kezd el mesélni.
- Te jobbat érdemelsz nálam… - Nem engedtem, hogy végigmondja.
- Nekem nem kell senki más – mondtam és beszippantottam az illatát.
- Jobbat érdemelsz nálam, de képtelen lennék elhagyni téged. Pedig neked család járna. Gyerekekkel és…
- Emmett. Nekem valószínűleg sosem adatik meg az anyaság öröme – mondtam szomorúan.
Emmett lélegzete elakadt és szorosabban ölelt magához. A mesélést valószínűleg máskorra hagyja.
Egy halk reccsenést hallottunk és ijedten kaptuk oda a fejünket. Egy férfi kapta el gyorsan egy kislány kezét. A pillanatnyi sokk után felismertem őket. Legalábbis a férfit.
- Kik maguk? - kérdezte nyersen Em és magához húzott.
Elkezdtem ellenkezni, amikor sikerült a karjai közül kiszabadulnom, boldogan futottam a férfihoz. A férfi elengedte a lány kezét és szorosan magához ölelt. Miután elengedtük egymást, a férfi újra megfogta a lány kezét, én pedig visszaballagtam szerelmemhez.
- Victor Thompson vagyok, ő pedig a lányom – mutatkozott be, és rámutatott a lányra, aki semmit sem értett az egészből. – És Önben kit tisztelhetünk?
- Emmett Cullen vagyok – mutatkozott be szerelmem is.
- Örülök, Emmett – Victor csak bólintott. A lányát, Curranty-t nem engedte közelebb hozzánk.
Megpróbáltam azt, amit eddig csak kétszer használtam.
Miért nem engeded ide Curranty-t? - kérdeztem, de csak gondolatban. A választ is gondolatban kaptam.
Vámpír és hymon nem puszipajtások. Ezt Emmett is észrevette, mármint azt, hogy mások vagyunk.
Rólam nem tudja.
Szerencsés... - elmosolyodott.
- És őt hogy hívják? - mutatott Em a lányra. Curranty ,,kitépte” a kezeit apja kezei közül.
- Curranty Thompson – nyújtott kezet Em-nek, aki viszonozta azt. Curranty csilingelő hangja… Rádöbbentem, hogy szeretnék kisbabát.
- Még egy gyümölcs? - kérdezte és egy vigyort eltitkolva rám nézett.
- Apu azt mondja, hogy a keresztanyukám miatt lettem gyümölcs – húzta el egy kicsit a száját Curranty. A keresztanyukája miatt? Ha a keresztanyukája is... Az lehetetlen.
- Ki a keresztanyukája? - kérdeztem, és közben mélyeket lélegeztem.
- Még senki, de amint megkereszteljük, de persze csak, ha elvállalja – kezdte a mentegetőzést kétnapos apám.
- De miért és különben is… Elvállalom, de beszélnünk kell.
- Elvállalod? Te egy alakváltónak akarsz a keresztanyja lenni? - kérdezte tőlem Em.
- Nem vagyunk alakváltók. Vagyis… Én nem vagyok. Curranty félig az.
- Vagy alakváltó, vagy nem alakváló. Nincs olyan, hogy fél-alakváltó – mondta dühösen Em.
Elnéztem az ellentétet. És akkor eszembe jutott valami.
- Paul? - kérdeztem és dühösen vettem levegőt.
- Cherry. Paul véletlenül…
- Véletlenül ölte meg az anyám? - keltem ki magamból dühösen.
- Cherry. Anyukádat csak összetévesztették.
- Nem érdekel. Paul megölte az anyámat.
- Paul már nincs a falkában – mondta Victor és rám nézett. A szemében az apai csillogást, de a tiszteletet is felfedeztem. A tiszteletet? Felém…
Megbeszéltük, hogy Paul miért ment el. A beszélgetés vége felé csatlakozott hozzánk még egy személy.
- Ki vagy te? - nézett rá szerelmem az ismeretlenre. – Te nem vagy nomád – jegyezte meg.
- Nem. Jack vagyok. Te biztosan Emmett – mutatkozott be. Majdnem a karjai közé vetetettem magam.
- Honnan tudod a nevem? - kérdezte szerelmem kissé bosszúsan.
- Csiripelték a madarak – rám nézett, mire Em is követte pillantását.
Kínosan éreztem magam. Az egyik pillanatban elfutottam volna, de valami megakadályozott.
Két tű között álltam. Reménykedtem, hogy Victor nem fedi fel, hogy mik vagyunk. A kis Curranty nem rég született, mégis már hét évesnek néz ki. Elnéztem, hogy Curranty hogy nézi Jacket. Felismertem a nézést. Miután Emmettel találkoztam, belenéztem a tükörbe...
- Cherry? - kérdőn nézett rám szerelmem.
- Emmett, ő Jack. Vele voltam a szállodában – nyögtem ki nagy nehezen.
- Vele? És mi igaz abból, hogy ő csókolt meg téged? Honnan tudjam, hogy nem fordítva volt?
- Mert nem én csókoltam meg. És én honnan tudjam, hogy azok a ,,tanulótársak” miket műveltek? Honnan tudjam, hogy nem csaltál meg az egyikükkel? - kérdeztem dühösen és vetettem egy futó pillantást Jackre.
- Emmett. Tényleg én csókoltam meg.
- Cherry… Én sajnálom, hogy meggyanúsítottalak – mondta bűnbánón Em. – És a tanulótársak tényleg csak pár percig voltak bent. Kiüldöztem őket – hajtotta le a fejét.
- Hiszek neked Emmett Cullen – mondtam, és Currantyt néztem.
Lassú léptekkel haladt Jack felé. Jack is észrevette és Őt nézte. Már majdnem kezet nyújtott, amikor Victor apai szigorral teli hangja megszólalt.
- Curranty Thompson, ne merészelj hozzáérni egy vámpírhoz!
Késő volt. Curranty megérintette Jacket. A kicsi Curranty beleremegett az érintésbe.
- Egy alakváltó – jegyezte meg Jack és egy csókot lehelt Curranty jobb kézfejére.
- Igen. És ma átváltozott – mondta keserűn az apja.
- Átváltozott? - kérdezte Emmett és szorosan magához ölelt. Lehet, hogy alakváltó, de félig hymon…
- Igen. Reménykedjünk benne, hogy jutott belőlem is valami – szegezte nekem a mondatot Victor.
- Nem értem – mondtam és rájöttem, nagyon keveset tudok a fajokról.
- Kicsim, ha Curranty átváltozott, akkor az azt jelenti, hogy nem lehet gyereke – mondta és a homlokomra adott egy puszit.
- Ha belegondolunk, akkor egy kis vegyítés sosem árthat – nevetett fel Jack, akiről kiderült, hogy családcentrikus. – Hisz egy alakváltó és egy vámpír mikor volt együtt valaha is?
- Nem volt rá eddig példa – mondta Victor. – De mi a teljes neved?
- Jack Winkins – mondta Jack egyszerűen, mintha ez természetes lenne.
- Winkins? Egy vámpír Winkins? Akkor tényleg vegyülés van – mondta Victor. A háta mögött egy aggódó női hangot hallottam. A fák közül egy gyönyörű nő jött ki. Látszott rajta, hogy indián.
- Hajnalka? – kérdezte Jack csodálkozva.
- Jack? Mi szél hozott erre? Újra csatlakozol a… A falkánkhoz? - kérdezte örömittasan Hajnalka.
- Igen. Minden kérdésedre igen – mondta boldogan Jack.
- Ő ki? - kérdezte tapintatlanul Emmett.
- Bocsánat. Hajnalka Uley – kért elnézést és mutatkozott be.
- Sam Uley lánya? - kérdezte Emmett és az indián szépséget bámulta.
- Igen – mondta Hajnalka és mosolyogva átölelte lányát.
- De ha ő a te lányod, akkor… - mutatott Currantyra.
- Igen. Ő lesz a következő alfa. Amint eléri a… A végleges korát – látszott rajta, hogy zavarban van.
- Szuper. De ugye tudjátok, hogy beszélnetek kell Carlisle-al? - kérdezte Emmett.
- Igen, csak még nem jutott rá időnk. Tudod, Curranty gyorsan nő és szeretnénk kihasználni a gyermekkorát. De ő ki? - kérdezte és rám mutatott.
- Cherry Winkins – mondtam és kezet nyújtottam.
- A, a, a… - a szava elakadt.
- Igen, kicsim, Ő az – mondta Victor és felesége vállára tette a kezét.
- Bocsánat a nézésért. Kicsit undok tudok lenni, de csak azért, mert félek, hogy bajkeverők – mentegetőzött Hajnalka.
- Semmi baj – nyugtattam meg.
- Bármikor szívesen látunk – Victor óvatosságra intette feleségét, de ezt Emmett is észrevette.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezte értetlenül, de kíváncsian.
- Nem érdekes, csak ismerem régebbről Victort és biztosan mesélt Hajnalkának rólam.
- Biztosan… Bocsánat, de nekem mennem kell. Velem tartasz, vagy még beszélgetsz a barátaiddal?
- Megyek – intettem búcsút ezzel.
A séta hazáig kicsit hosszú volt. Nem beszélgettünk, csak némán mentünk egymás mellett.
- Miről akartál velem beszélni? - kérdeztem, amikor már untam a némaságot.
- Csak arról, hogy hozzád jobb pasi illik. Meg gyerekekről. Tudod, hogy én mindent megadnák neked – mondta Emmett.
- De?
- De Bella is azután lett vámpír, miután Nessie megszületett. Bella majdnem belehalt a szülésbe. Nem akarlak elveszíteni – mondta Em és megcsókolt.
Jobban kívántam, de most mindenhogyan. Legszívesebben itt helyben letepertem volna.
El akartam neki mondani, hogy nem is lehet gyerekem. De akkor sírva fakadtam volna és magyarázkodhattam volna, hogy miért nem.
Emmett hazakísért.
Lefeküdtem és mély álomba zuhantam.

Két évvel később. Cherry szülinapja.
Reggel korán fent voltam. Alice már tegnap megmondta, hogy ma elmegyünk egy csomó helyre, de előtte meglepetést kapok. Volt egy olyan érzésem, hogy Alice azért jön hozzám olyan sokszor, mert a slusszkulcsot így megkaphatja.
- Szia! - ölelt át barátnőm. Kicsit meglepődve nyomtam két puszit az arcára.
- Szia! Mindjárt készen vagyok – mondtam és a gardróbom előtt álltam tanácstalanul.
- Szerintem a piros jobb lenne. – Igazat adtam neki, mert ő tudta, hogy mi lesz a mai program.
Gyorsan magamra kaptam a piros ruhámat, de túl rövidnek találtam és felvettem, hozzá egy cicanacit.
- Jól nézel ki – mondta Alice és már a kocsiban ültünk. Persze, hogy ő vezetett.
Elkezdtem gondolkozni, vajon mit tervez Alice. Megálltunk a Cullen-villa előtt és Alice kiszállt. Nem mondta, hogy maradjak, így én is kiszálltam és követtem Alice-t a házba.
Mikor beléptünk, az orromat megcsapta a rózsa édeskés illata, ami keveredett egy kis mézzel. Volt még valami. Sütemény illatát éreztem. Csoki és túró… Csak azt nem tudtam, hogy a csoki milyen formában jelenik meg.
Beléptünk a nappaliba és döbbenetemre az egész család és az én kicsi ,,családom” is ott állt a nappaliban.
A Cullen család jól elvolt a másik fajokkal, bár nem tudták, hogy most három faj is részt vesz az ünnepségen. Victor Carlisle mellett állt és beszélgettek. Hajnalka a férje mellett állt. Curranty Jack kezét fogta és soha nem engedte volna el, de mikor meglátott engem, elengedte Jack kezét és futott. Lehajoltam és átöleltem. A fülembe súgta, hogy: Boldog szülinapot! Én meg azt, hogy: Köszönöm.
Letettem és visszament Jack mellé. Nem tudtam eldönteni, hogy Jack miért nem jött oda Curranty-val. Plumy is ott állt a köszöntők között.
Aztán sorban mindenki megölelt és felköszöntött. A tortaszeletelés elsőre megrémisztett, de kezembe vettem a tortaszeletelőt és vágtam egy szeletet a csokis-túrós tortámból, amin egy cseresznye volt egy szilvával és egy ribizlivel.
A Cullen család nem evett. Az ajándékok közt volt plüss, csoki és ékszer, de a legszebbet Emmettől kaptam. Amikor rá került a sor, fél térdre ereszkedett előttem és a zsebéből előhúzott egy kis ékszeres dobozt. Kipattintotta a tetejét és megláttam benne egy gyönyörű gyűrűt. Kis gyémánt kövecske volt benne, nem volt túl csicsás, de én inkább az egyszerű dolgokat szeretem.
- Cherry Winkins, hozzám jössz feleségül?- kérdezte és közben a szemembe nézett. Egy pillanatig elfelejtettem levegőt venni.
- Igen – ejtettem ki életem legboldogabb szavát.
Emmett felhúzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt. Mindenki tapsban tört ki. Lehet, hogy az eljegyzés megtörtént, de én személy szerint későbbre halasztanám az esküvőt. Remélem ezt Emmett is megérti.