2011. december 22., csütörtök
Hymon II: 6. fejezet
Felnéztem, és rögtön az jutott eszembe, hogy milyen pici vagyok hozzá képest.
- Veled megyek.
- Oké. De előtte hazaugrom. – mondtam és egy csókot nyomtam az arcára. – Senki sincs a közelben igaz?- kérdeztem meg mielőtt kimentem volna a házból.
- Senki. – válaszolta Carlisle.
Kimentem a ház elé. A kocsimra gondoltam, ami hangtalanul és épségben landol itt előttem. Hátra kellett egy kicsit lépnem, mert a kocsim túl közel landolt, de legalább hangtalanul és épségben.
Emmett tekintetét éreztem a hátamon. Beszálltam a kocsiba és haza hajtottam. Ű
Átöltöztem egy tréningruhába. Vagyis egy kismama joggingba és egy rövid ujjú pólót. Emmett megállt az ajtófélfánál és engem figyelt.
- Ide jön. Mindjárt itt lesz. – mondtam és megnéztem magam a tükörbe.
Kezem a hasamra vándorolt, ami már nagy volt. Oldalról is megnéztem magam. Emmett hátulról átölelt és kezét a hasamra tette.
Olyanok voltunk, mint egy nagy boldog család, aki már izgatottan várja a kezdetektől azt, hogy a kismama hasa már szépen gömbölyödik. Nálunk elég sokáig csak én vártam ezt a kis csöppséget.
- Nagyon megijedtem, amikor az orvos beszélni akart velem. – sóhajtottam. A tükörből láttam, ahogy Emm fájdalmas arcot vág. – Aztán kiderült, hogy jó hír miatt hivatott be. Egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen, hisz egy gyereket még csak-csak fel tudok nevelni egyedül, de kettőt már nehéz. Mégis úgy döntöttem, hogy megtartom őket, akármi legyen.
- Sajnálom, hogy itt hagytalak és nem hallgattalak meg. – csókolt bele a nyakamba Emm.
- Nem akarok semmit megzavarni, de anyám éppen ettől próbál eltiltani. – köszörülte meg a torkát Basti.
- Basti. – ugrottam a nyakába. Nagyon rég láttam.
- Na…
- Mehetünk?- kérdeztem és Emmre pillantottam.
- Persze. – bolintott és átkarolt.
A nagy, füves pálya frissen volt nyírva. Oldalt lányok gyakoroltak. Basti észrevette, hogy a pompon lányokat nézem és egyszeribe rájött, hogy mire gondolok.
- Azok a csajok sosem fognak velem szóba állni. – szontyolodott el.
- Dehogyis nem.
Basti erőt vett magán és elindult a csajok felé. Kábéra egyidősek lehettek. Elkezdtek beszélgetni.
Emmett egy ideig őket figyelte, majd engem. Lágyan megcsókolt.
- Annyira jó lenne, ha lenne valakije Bastinak.
- Igen.
Basti boldogan jött vissza.
- Aranyos, szép és kedves lányok, de nincs köztük az, akit keresek.
- Sajnálom.
Basti amikor velem beszélt mindig olyan furán nézett rám. Mintha… szerelmes lenne belém.
- Cherry, asszem beléd vésődtem. – mondta, majd meglátta az edzőt és odaszaladt.
Emmett meglepődve állt mellettem. És féltékeny volt?
- Emm, te féltékeny vagy?
- Nem! – jött túl gyorsan a válasz. – Talán. Egy kicsit.
- Nem kell. Basti nem vésődhetett belém, mert én téged szeretlek.
- Ez nem attól függ.
- De veled és rólad álmodtam minden nap.
Úgy látszott, hogy elhitte, mert utána csak csókot kaptam. Vad, szenvedélyes csókot. Finoman eltoltam magamtól még mielőtt több is történhetett volna.
- Biztos, hogy most és itt?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem. – szégyellte el magát.
- És nem te mondtad, hogy amíg állapotos vagyok, addig nem fekszel le velem?
- De. – mondta lemondóan.
- Hé, már csak… - elkezdtem a kezemen számolni. – Három és fél hónap. – azt már nem tettem hozzá, hogy a szülés utáni időben sem ajánlatos.
- Az sok. – nyögött Emm.
- Nem is. Bár… Ha belegondolok, hogy összeházasodunk…
- Ne… - Emmett fájdalmas arcot vágott.
- De. – mondtam szomorúan.
- Igazságtalanság.
- Az, de itt vagyunk mi egymásnak.
- Igazad van, de ez a kis Basti mit akar tőled?
- Ugyan már. Még fiatal és nem tudja, mit akar, meg Curranty is rövid pórázon tartja.
- Aha. Elég rövid lehet az a póráz.
Basti jött oda és húzott magával az edzőhöz.
Magas, jóképű pasas volt, de közel sem olyan, mint Emmett.
- Jó napot, Miss Winkins!- köszönt nekem.
- Jó napot, Mr. Wolfur!- köszöntem én is.
- Basti igazán tehetséges. Szeretném elvinni, majd egy versenyre.
- Nem én vagyok az anyukája.
- Tudom, de öntől is szeretném elkérni.
- Rendben. Én engedem.
Megbeszéltünk még egy-két dolgot, majd hazakísértem Bastit. Mindenki összegyűlt. Megszorítottam Emm kezét. Basti már szaladt is Currantyhoz és adott neki két puszit.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése